Napló 6: Visszatérés Fatehpurba
Fatehpur
2010. március-május
Már régóta nem jelentkeztünk, és tudjuk, hogy tartozunk sokaknak a friss hírekkel.
Az internetes honlapunk nyilvánossága miatt nem írhattuk le korábban a vízumigényléssel kapcsolatos problémáinkat, és az ebből fakadó bizonytalanság miatt a visszautazással kapcsolatos terveinket. Külön köszönjük azoknak a türelmét, akik újra és újra felkeresték a honlapunkat, vajon találnak-e valami új információt rólunk!
A 6 hónapos turista vízumunk lejárta miatt kellett hazautaznunk, és éppen március 15-e szép ünnepére érkeztünk meg. Örültünk, hogy visszatérhettünk a nyugati civilizációba, alaposan kimoshattuk a ruháinkat, élveztük a zuhanyt és minden hétköznapi luxust. Azt mondtuk egymásnak, hogy „itt azért minden másként működik”, azonban ahogy visszazökkentünk a mindennapokba, a magyar valóságba, látván az akadályokat, a sok szervezetlenséget, mellébeszélést, ki kellett mondanunk: mégsem vagyunk olyan messze Indiától!…
Néhány hetes otthon tartózkodást terveztünk, így a választáson is részt tudtunk venni, s az eredményért mi is áldjuk az Urat Viktorral együtt: Soli Deo Gloria!
Vízum
Amikor azonban a nagykövetségen leadtuk vízumkérelmünket, meglepetésünkre kiderült, hogy egy decemberben hozott rendelet miatt csak 2 hónap eltelte után térhetünk vissza az országba. (A korlátozást a Mumbai-i merényletet követően vezették be a terrorizmus elleni intézkedések részeként. A moratórium komoly nemzetközi visszhangot váltott ki, mi mégsem értesültünk róla.) [„India has tightened rules for long-term tourist visas, barring visitors from returning within two months of leaving.” http://news.bbc.co.uk/2/hi/8427798.stm] Ezért a kényszerszünetünk jóval hosszabbra nyúlt, így viszont sok intéznivaló mellett még arra is jutott időnk, hogy több helyen – kedves invitálásra – vetítést, beszámolót tartsunk eddigi élményeinkről.
Miután megkaptuk a vízumot és megvettük a repülőjegyet május 30-ára (vasárnapra), az indulás előtti napokban ért minket a nyugat-bengáli vonatmerénylet híre (május 28. péntek), amit a maoisták követtek el. Ők 1 héten belül („black week”) további 5 merénylettel fenyegettek az ország különböző pontjain, ami miatt június 3-ig (csütörtökig) Delhiben maradtunk. [„The rebels had called for observance of a "black week" of protests from Friday to Wednesday in five states - including West Bengal - where they wield considerable influence.” http://news.bbc.co.uk/2/hi/world/south_asia/10178967.stm]
Csütörtök estére épségben megérkeztünk Fatehpurba. Akik tudtak érkezésünkről, nagy várakozással, akik számára pedig meglepetés volt, nagy örömmel fogadtak minket. Nagy élmény volt látni a széles mosolyt az emberek arcán!
Ha Isten éltet minket, szeptember 4-én utazunk haza.
Az egyik legmegterhelőbb körülményünk most sajnos az idő. Olyan meleg van, mintha hajszárítóból fújnák a levegőt. Nappal 39-43°C van, napon 45-47°C, a szobában pedig este is 33-35°C. Delhiben még vissza-vissza tudtunk húzódni klimatizált helyre, de itt non-stop a hőség. A 25. szélességi fokon vagyunk, délben az árnyék nagyon kicsi. (A képen a fején terhet hordó asszonynál láthatjuk, hogy szinte nincs vetődő árnyéka.)* Nagyon nagy a szárazság, hónapok óta nem esett, és ha jön egy szél, homokviharként fújja a port.* Emiatt a szobánkban naponta kell takarítani, még az edényekre is rögtön rászáll ez a por. Mindenesetre visszakaptuk a kis 17 m²-es apartmanunkat, aminek nagyon örülünk. (Noha kitakarítva készítették elő, mégis nagytakarítással kezdtük az esténket egészen éjfélig – a hűséges eszközeinkkel: kézi seprű, lapát, domestos, szivacskendő, felmosómop.) 
A mi ablakunk elé is telepítettek egy vízcsepegtetéses „klímát”*, ami a következőt jelenti: egy horganyzott lemezből készült fél m3 nagyságú szekrény, aminek a rácsos falát növényi kóccal bélelik ki, alul egy medencéből vizet szivattyúznak fel, amit csepegtetéssel a szerkezet falára csurgatnak. 
Az ablak felőli oldalán működik egy nagy teljesítményű ventilátor, ami így a nedves levegőt fújja be a szobába. Néhány fokot ez is enyhít az ember hőérzetén, meg a mennyezeti ventilátor. Persze ez a „klíma” is csak akkor működik, amikor van áram (main line). Ennek a rendszernek köszönhetően viszont a szobában úgy érezzük magunkat, mint egy gépházban – a zaj és a még így is nagy meleg miatt. Juli alapvetően élvezi a meleget, én meg nagyon nehezen viselem, ugyanis maximálisan 33°C-ra vagyok kalibrálva, az üzemi hőmérsékletem pedig 20-23°C… 
A szárazság és hőség miatt még nincs olyan sok szúnyog, bár a szobában akár csak néhány elbújó szúnyog is meg tudja keseríteni a nyugalmunkat. Viszont nagyon sok hangya van meg gekkó. Az egerek is újra megjelentek, viszont a szobánkba meg a rendelők épületszárnyába ősz óta nem tértek vissza, amióta kiirtottuk őket, és befoltoztattuk a lyukakat. Nagy a kereslet az otthonról hozott hatékony egérméregre – bárcsak többet hoztunk volna! –, de a monszunig még az itt kaphatóval gazdálkodunk, hiszen addig nincs mit inniuk a méregre, így ez is hatásos. Ami a melegnek az előnye, hogy meleg víz folyik a csapból. Mivel a víztartályok is, meg a vezetékek is többnyire a felszínen vannak, jól átmelegszik a víz, mire ideér. Nem kell tehát vizet melegíteni a fürdéshez, a csapvíz kb. 30 fokos.
Evangélizáció, ébredés
Egyik este átbeszéltük a kórház helyzetét és a mi feladatainkat Sujithékkal (a kórházvezető orvos). Kiértékeltük az eddig eltelt időszakot és egyeztettük elképzeléseinket. Örömteli hír, hogy a másik, közvetett célunk, hogy szolgálatunkon keresztül elősegítsük az evangélium terjedését, egybeesik Sujithék mostani terveivel, miszerint idevonzva Fatehpur és a környező települések lakosságát, evangélizációs alkalmakon keresztül minél több embernek beszéljenek Krisztus szeretetéről és az élő Istenbe vetett hitről. (Azért „közvetett”, mert első soron a kórház mindennapi életében kell segítenünk és hivatalosan nem terjeszthetjük a keresztyénséget.) 
Óriási lelkesedéssel és elhivatottsággal Fatehpurból kiindulva a falu vonzáskörzetén keresztül egész Indiára kiható ébredésben szeretnének munkálkodni. Az elmúlt hetekben már el is kezdték a hívogatást és a 3-5 napos, bentlakásos konferenciák tartását. Az alkalmakat egyelőre a teremben tartják (ahol az áhítatokat is)*, és a másik nagy kórteremben szállásolják el a tanyákról érkezőket. 
A falumisszió keretében tartanak bibliatanulmányozó csendesnapokat is, amikor kiválasztott embereket képeznek csoportvezetővé, hitoktatóvá.* Van egy-egy lelkes képzett hívő ember a kórházon kívül is, akik motorjai ezeknek a konferenciáknak. Nagyon nagy segítség lenne ezért minél nagyobb körben imádkozni, így még az anyagi támogatásnál is jobban kérjük az imádkozó testvéreinket, hogy kapcsolódjanak be az imaláncba Fatehpur és környékének ébredéséért!
Az elmúlt 2 hónap alatt ismét megindult egy személyi fluktuációs hullám, amikor – különböző okok miatt – 4 nővér is elhagyta a kórházat. Nagyon fontos célként fogalmaztuk meg közösen, hogy lehetőleg olyan utánpótlást kell keresni, akik egyetértenek a lelki felelősség céljaival és Fatehpur vonzáskörzetében élnek. Van, aki házasság miatt ment el, van aki pedig a sok száz kilométeres távolság miatt. Az egyik, nagyon kedves nővér úgy hagyta itt a kórházat – a kasztrendszerre visszavezethető és a mentalitásukra jellemző módon –, hogy egyszerűen nem jött vissza szabadságáról. Pedig Chi-chim nagyon értékes munkatárs volt, csakhogy a családja ÉK-Indiában lakik (1700 km-re), és évente csak egyszer utazhatnak haza.
(Ővele utaztunk múltkor Darjeelingbe Rhoda főnővérrel együtt.)* Hosszútávon célszerű lenne beindítani helyben egy nővérképzést is. A legközelebbiek Kanpurban és Allahabadban vannak, 80-120 km-re innen.
Nagy meglepetésünkre a két gyakornok fiú, Markus (Finnországból) és Dan (Egyesült Államokból) példát vettek rólunk és megajándékozták a nővéreket egy TV-vel és műholdvevővel. Azóta előszeretettel kulturálódnak a TV előtt szabadidejükben. Kedvesen mondták nekem, hogy a víztisztítóról ránk emlékeznek, a TV-ről pedig Dan-ékre.
Büszkén mutattuk a munkatársaknak, hogy benne vannak egy magyar újságban, az egyik legnagyobb egyházi lapban. A Reformátusok Lapjában megjelent cikk összegzés az első 4 hóna-punkról. http://reflap.hu/index.php/ujsag/olvas/i/1256/ A cikket ki is függesztették a nővéri pulthoz.*
Amiatt végül is jó volt, hogy 2 hónappal később jöttünk vissza, hogy – miután fél év alatt be-illeszkedtünk a helyiek közé – most újra objektívebben tudjuk megítélni azokat a változásokat, amiket bevezettünk, vagy azt, ha elhanyagolnak valamit közülük, és hosszabb idő távlatában tudjuk értékelni a kórház körül zajló folyamatokat.
Támogatókat keresünk
Többen kérdezték, hogy összesítettük-e már az eddigi adományokat és hogy állunk a küldetésünk anyagi fedezetével. A Missziói Irodán nyilvántartják a bevételeket és kiadásainkat, így a kapott kimutatások alapján el tudjuk mondani, hogy az adományok egyelőre messze elmaradnak az utunk időarányos részéhez képest. A 3., 4. beszámolónkban kórházi eszközök-re meghirdetett célra eddig sajnos egyáltalán nem érkezett céladomány.
Aki az eddigi hírleveleink alapján úgy gondolja, hogy részt tud venni az előttünk álló 3 hónap támogatásában, az kérjük, írjon nekünk, vagy juttassa el adományát számunkra. Az adományokkal kapcsolatos kérdésekben is elérhetők vagyunk az alábbi e-mail címen:
indiamisszio [kukac] gmail [pont] com
Nagyon köszönjük az alkalmi adományokat is és a hűséges, rendszeres befizetéseket is! És szeretettel buzdítunk a további adakozásra is! Az Úr áldja meg kinek-kinek a szolgálatunkban való részvételét!
(Ahol a szöveghez kapcsolódóan fénykép is található, azt *-gal jelöltük)
Fatehpur, 2010. június 11.
Juli és Tamás
Aki szeretné még támogatni utunkat, vagy a kórház felszerelését, az befizetheti/átutalhatja adományát a Missziói Iroda központi számlájára az alábbiak szerint, vagy készpénzben a Pasaréti Gyülekezet irodájában.
11100104-19024048-36000001
Címzett: Magyarországi Református Egyház
Közlemény: Külmisszió – Céladomány Németh Júlia indiai orvosmissziói útjára
vagy
Külmisszió – Céladomány kórházi eszközökre/Németh Júlia
Hozzászólások lezárva.